És ha az úr elvette a látványt. JÓB TÖRTÉNETE
Láttam az élet születését, láttam a mozgás kezdetét! Úgy lüktet a vérem, hogy ereim megpattannak. Szeretnék repülni, úszni, ugatni, bőgni, vonítani. Szeretném, ha szárnyam, páncélom, kérgem volna, szeretnék füstölni, ormányt viselni, kicsavarni a testemet, mindenhová eloszlani, benne létezni mindenkiben, kiáradni az illatokkal, kibontakozni a növényekkel, ömölni, mint a víz, rezegni, mint a hang, villogni, mint a fény, minden formába belesimulni, minden atomba belenyomulni, lehatolni az anyag mélyére — szeretném, ha én volnék maga az anyag!
Közben vágyakozó pillantásokat vetettek a pénztár mellett álló büféasztal kínálatára — cukortól ragadó üdítők, kávé termoszból, melynek peremét vastagon ellepték a legyek, szikkadt pogácsák, olcsó csokoládék és nápolyik, olvadt törökméz, szemenként celofánba csomagolt málnapiros és méregzöld savanyúcukorkák lapos üvegtálon — de pénzt, mint kiderült, nem hozott magával egyikőjük sem.
A biológia szakkör az állatkertben a szemek rövidlátása belépést biztosított számukra, a buszra bérletük volt, ennivalót pedig mindenki hozott otthonról, hátizsákban, melyben a szendvicsek és a vizeskulacs mellett füzet, tolltartó, nagyító és állathatározó is helyet kapott. Fekete tanár urat várták, aki késett, szokása szerint. Azaz, ne menjenek be addig, amíg ő meg nem érkezik, ne csavarogjanak el sehová.
Fekete tanár úr késni fog, mint mindig, majdnem fél óra lesz, mire felpöfög ide az ócska Trabantján. A fiúk a kerítés mellett lesték, hogy kintről, azaz ingyen, meg lehet-e pillantani valami állatot.
És ha az úr elvette a látványt, Kormányzat - Miniszterelnök - Beszédek, publikációk, interjúk
Bent, a fák mögött, az őzek kifutójából látszott egy szeletnyi hely, ahol egy hízott őzbak feküdt a fűben, és egykedvűen rágott valamit.
Fent, a majomház magaslatán, ha jól felágaskodtak, látni lehetett néhány hintázó cerkófmajmot, de a fürge mozgású állatok hamar eltűntek szem elől. Ez volt minden, illetve hallani lehetett a vízimadarak ricsaját a kistó felől, a majmok sivalkodását, a pávák kiabálását, az ölyvek vijjogását, vagy olykor, inkább csak estefelé, egy-egy öblös oroszlánordítást.

Rendes elővette a hátizsákból az állathatározót, nézegette az ábrákat, mi a különbség a karvaly és a vércse röpképe között. Errefelé nem fészkelt se vércse, se karvaly, de bent, a madárházban, közelről tanulmányozhatták a ragadozómadarakat. Novák a melegítőnadrág zsebéből celofánba csomagolt cukorsípot vett elő, kicsomagolta, és a síp hangját próbálgatta. A síp gyengén szólt, nem versenyezhetett sem a szadista tornatanár fémsípjával, mellyel a fájdalmas barackokat osztogatta, sem a műanyag úttörősíppal.
Hiába, a cukor az csak cukor, bármilyen kemény is, nem síp céljára gyártották, gondolta Novák. Egy Bates látásjavító videó állkapocsmozdulattal kettéroppantotta a cukorsípot, és az egyik darabot Rendesnek adta, aki hálásan pillantott rá.
Köszi, motyogta, és továbbra is az állathatározóba mélyedt. Novák Emil lazán a vaskorlátnak dőlt, szép arcán fölényes mosoly.
Fekete hajú, sötét bőrű fiú volt, minden erőfeszítés nélkül a legjobb tanuló az osztályban. Rendes köveket és terméseket rugdosott a földön, nem kímélve a szandálból kilógó zokniját.
Fekete tanár úr valóban teljesen kopasz volt, a feje búbja barna és fényes, mint a bicikli nyerge, szakálla viszont nem volt.

Fekete tanár úr nem ad magára, jegyezte meg időnként Novák. Az öregúr a főiskolán tanított, és valami különös elhivatottságból foglalkozott az állatkerti szakkörbe járó városi gyerekekkel.
Novákot egyébként régebbről ismerte, mert a fiú apja a főiskolán dolgozott mint zenetörténész. A zene! Rendes tíz év alatt csak Novákék lakásában látott valódi zongorát. Néha leültek a zongora elé, ő és Novák, felnyitották a hangszert, és találomra csépelték a billentyűket, amíg a szomszédból valaki át nem kopogott, megelégelve az esztelen klimpírozást.
Orbán Viktor Kedves Dalma Asszony! Boross Péter miniszterelnök úr, kedves Meghívóim, Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés!
Novák apja általában a szomszéd szobában feküdt az ágyon, és olvasott. Őt nem zavarta a zaj. Néha bejött Novák nővére, aki zenét is tanult, sőt, valójában csak ő használta a hangszert, és eljátszott a fiúknak valamit, néhány taktus Bartókot, Schubertet vagy Kodályt.
Novák édesapja, magas, görnyedt férfiú, sűrű feketésszürke hajjal, vékonyra stuccolt bajusszal amitől úgy nézett ki, mint az idős Jávor Páltöbbnyire depressziójával küszködött, de ezt titkolni próbálta környezete előtt. Mégis: Rendes szinte csak feküdni látta, feküdt az ágyon és a plafont nézte, feküdt az ágyon és aludt, feküdt az ágyon és olvasott.
Ha az Úr elvenné a látványt
Hogy mikor dolgozott, rejtély volt, de a fiúk nem is törődtek ezzel. A kerítés mögül kihallatszó állati zsivajt egy autó pöfékelése szakította meg.

A Trabant! A város felőli útról befordult a füstöt okádó kisautó, mint egy nagy, igyekvő cserebogár, és merész ívben a pénztárfülke elé kanyarodott. Ropogott a kavics, fenyőtobozok lapultak szét, a tiszta levegő megtelt az égő benzin és olaj szagával. Fekete tanár úr megérkezett, de nem volt egyedül.
A Trabantból egy valamivel fiatalabb férfi kászálódott elő, aki szürke nadrágot, kockás inget és gumírozott nadrágtartót viselt.
JÓB TÖRTÉNETE
Az orra hegyén ősrégi fémkeretes szemüveg billegett, és ha az úr elvette a látványt — mint Novák hangosan megállapította — a Beatles-sztár, John Lennon híres szemüvegére hasonlított. A vendég megállt a fiúk előtt, kíváncsian bámulta őket, cigarettára gyújtott, és Fekete tanár úr biztatására bemutatkozott. Biokémikus volt vagy orvos vagy efféle; a fiúk nem nagyon értették, hogy mit mond; Rendes csak arra emlékezett később, hogy a vendég valami német hangzású nevet mormogott.
A vendég — drótszemüvegével és nadrágtartójával — ha lehet, még Fekete tanár úrnál is különösebb teremtmény volt.
Rendes rögtön a szívébe zárta az öregembert neki legalábbis öregnek látszott — ahogy Fekete tanár urat is, néhány hete, az első találkozás során. Pedig a drótszemüveg valahogy olyan… no igen, tanhideg volt. E szót jellemzőnek érezte, noha, akkor, nem tudta, hogyan is ötlött fel benne az, hogy tanhideg — ráadásul a vendég tekintete a szemüveg mögött és széles, kicsit koboldszerű mosolya a szemüveget tartó erős orr alatt barátságos és melegséget sugárzó volt.
Egyébként hasonlítottak egymásra, mindketten alacsonyak és rosszul öltözöttek voltak, foguk és kezük sárga a rengeteg nikotintól, elálló fülükkel és hátizsákjukkal úgy néztek ki, mint két kalandvágyó erdei manó.
Testvérek lennének? Az állatkert! A város büszkesége magasan fent, a hegyen, az erdő mélyén terült el, és valójában aprócska volt.
- Villanyszerelő látása
- Jób könyve
- A látásra gyakrabban
- Látás, ami mínuszt jelent
- Látótér kerülete
- Orbán Viktor
- Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája () - Ezékiel próféta könyve - Ez 10
- És ha az úr elvette a látványt. Elegem van a rendőregészségügyből - Elegem Van!
Az állatkert levegőjét orrfacsaró bűz hatotta át, a ragadozók vizelete tócsákban állt a kifutókban, a betonból készült aljzaton. A szakkörbe járó fiúk szerették ezt a vad, sőt talán izgató szagot, még ha nem is vallották be, sem egymásnak, sem otthon, a lányok pedig kötelességtudóan rehabilitáció látássérültekkel, amikor áthaladtak a ketrecek körül hullámzó bűzfalon.
Az oroszlánok ketrece fölött, kissé távolabb, fenyőfák közé rejtve fából épített vadászház húzódott. Rendes nem tudta, hogy akkor építették-e vajon, amikor az állatkertet, vagy talán korábban is ott állt, és csupán bekebelezték, amikor kiszakították az erdőből az állatkert céljára kiszemelt darabot. Régebbinek látszott, mint az és ha az úr elvette a látványt bent pedig, a fűszeres gyantaszagot és fafertőtlenítő pác szagát árasztó falak mögött egy apró tanterem vagy inkább laboratórium rejtőzött.
Itt tartották a szakkör foglalkozásait, körülülve a hosszú asztalt, amit kavicsok, ásványminták, termések, valamint szakkönyvek borítottak, a fal mellett pedig szekrényekben, polcokon és közvetlenül a falra akasztva mindenféle kitömött vagy formalinba zárt állatpreparátum volt látható.
Ezek a konzervált állatok sokkal egzotikusabbak voltak, mint amilyeneket kint, élőben látni lehetett: tenyérnyi óriásbogarak, madárpókok és skorpiók, kitömött színes papagájok, paradicsommadarak és hasonlók.